Zene: Buda Gábor
Szöveg:
Pára száll a völgy fölött, s ha fellebbented fátyolát,
meglesheted titkait, a vén természet lábnyomát.
Csend kering a fák tövénél, páfrány simul Tehozzád.
Pillanatba olvadt álmok illannak a réten át.
Szemlehunyva, karkitárva szív mélyéig ér a nap,
Hívogat ma eggyé válni, átengedni önmagad.
Nézd, a felhők közt ott a fény! Hív, újra láss, újra élj!
Oldódj fel az esőcseppben, fürödj meg a végtelenben,
öleljen a nyári szél!
Ősi vonzás, ősi dallam, ősi ritmus, ősi hit,
Körbevesz a Teremtő, hegyen-völgyön átsegít.
Mindenségben apró pont hangyatojás-életünk.
Hová gurul? Vajon mit rejt? Mit tartogat még nekünk?
Kősziklát, vagy zuhatagot? Napsütést vagy áradást?
Mit kérnél, ha választhatnál? Átírnád a folytatást?
Nézd, a felhők közt ott a fény! Hív, újra láss, újra élj!
Oldódj fel az esőcseppben, fürödj meg a végtelenben,
öleljen a nyári szél!